Megint nem értem magam. Miért esek újra és újra ugyanabba a hibába? Még mindig reménykedem. Pedig tudom, hogy reménytelen. De hiába próbálom kiverni őt a fejemből, egyszerűen reménytelen. Talán jövőre, ha nem lesz a közelemben. Akkor talán könnyebb lesz.
Ó, hogy jönne már el a rohadt nyáriszünet.
Mennyivel egyszerűbb lenne. Bár a gondolataimnak akkor sem szabhatok határt. Vagy igen? Ezt kell megtanulnom.
Egyébként ballagás. Annyira nem akarom. Hiányozni fognak. Faszfejkék. De jó lenne minél előbb túlesni rajta.
Osztálykirándulás. Annyira várom. Sátrazunk. Örülnék, ha meg tudnánk oldani, hogy a lányok egy nagy sátorban legyenek.
És I. is annyira hiányzik már. Alig várom, hogy hazaérjen végre. Úgy megszorongatom.
Jaj. és bankett. Na, azt várom a legjobban. Esküszöm, széttáncolom a cipőmet, és bár nem is tudok táncolni, mindenkivel muszáj ropnom egyszer. Muszáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése