Megint... Miért nehezítem meg ennyire a helyzetet? Hiszen ő konkrétan utál engem. És még mindig képzelgek, hogy mi lenne, ha... SOHA NEM FOG ÖSSZEJÖNNI ESZTER, FOGD MÁR FEL!
Hétfőn és kedden osztálykirándulás. Mi lesz, ha az lesz mint tavaly? Túl gyenge lennék. Addig gyúrom magam. Megnézem minden közösségi oldalon.
Egyébként flörtöltem a mosógépszerelővel. Nagyon kis szorgalmas volt, már végzett, de megnézte a szűrőt is, meg szétszedte a mosógép hátulját, nem-e történt ott valami baj, és azt mondta, hogy ha már itt van leszereli a falról a csövet is. Közben beszélgettünk aranyos volt, de azért nem életem párja.
Mellesleg beteg vagyok. Fogalmam sincs, hol tárolódik bennem ennyi takony, de kibaszottul idegesítő már, hogy 5 percenként innom kell, mert csak a számon tudok levegőt venni, és állandóan kiszárad.
Oké, na befejeztem a rinyálást. Holnap bálba megyek, gondolkoznom kell, mit vegyek fel.
Megint nem értem magam. Miért esek újra és újra ugyanabba a hibába? Még mindig reménykedem. Pedig tudom, hogy reménytelen. De hiába próbálom kiverni őt a fejemből, egyszerűen reménytelen. Talán jövőre, ha nem lesz a közelemben. Akkor talán könnyebb lesz.
Ó, hogy jönne már el a rohadt nyáriszünet.
Mennyivel egyszerűbb lenne. Bár a gondolataimnak akkor sem szabhatok határt. Vagy igen? Ezt kell megtanulnom.
Egyébként ballagás. Annyira nem akarom. Hiányozni fognak. Faszfejkék. De jó lenne minél előbb túlesni rajta.
Osztálykirándulás. Annyira várom. Sátrazunk. Örülnék, ha meg tudnánk oldani, hogy a lányok egy nagy sátorban legyenek.
És I. is annyira hiányzik már. Alig várom, hogy hazaérjen végre. Úgy megszorongatom.
Jaj. és bankett. Na, azt várom a legjobban. Esküszöm, széttáncolom a cipőmet, és bár nem is tudok táncolni, mindenkivel muszáj ropnom egyszer. Muszáj.
Visszamennék. A kisebbek most vannak ott. Én is akarok. Ott minden jobb volt. Mindenki jóban volt mindenkivel, nem voltak utálkozások. Annyira jóban voltam mindenkivel, most meg néha már nem is köszönnek. Szar ügy. És az ottani barátok. Több mint valószínű, hogy soha többé nem fogok velük találkozni. Könnyes a szemem. Kínos. Egyedül vagyok itthon. Még. El kell tűnniük. Végül is ezért írok. Hogy kiadjam magamból. Bár mintha most pont az ellenkezőjét érném el vele. Nem baj, a lényeg hogy próbálkozom.
Azért köszönök mindent.
